Tartalomjegyzék

Hagyományos földművelés

 

Az állattartásnál sokkal összetettebb növénytermesztést nemcsak a természeti környezet (talaj, időjárás, árvizek), hanem a mindenkori gazdasági igények és a falu társadalmának, birtokviszonyainak változásai is erősen befolyásolták. Gyakran előfordult, hogy a falu határában a magas talajvíz miatt éveken át nem lehetett megművelni egy-egy földterületet. Az ilyen földek sokáig parragon maradtak. A művelhető földeken is elengedhetetlen volt a trágyázás. A trágyadomb, a gané, az istállóhoz közel, a kúttól távol, az udvar védett helyén volt. Az istállótrágyát késő nyáron, ősszel hordták ki a földre, ahol egyenletesen kellett szétteríteni. Ha nem terítették el, szántották be, akkor a föld szélén nagy kupacokba, szarvasokba rakták. A trágyát sekélyen, vagy középmélyen leszántották, majd utána nyomban hengerrel megjáratták. Ha a gazdának nem volt lehetősége föld trágyával való javítására, akkor tarrókaparást csinált. Ilyenkor a magasan meghagyott tarlót szántották be.
A szántáshoz az ekét kocsiderékban, szekérderékban vitte ki a gazda a földre. Használat előtt az ekevasat megélesítették, de az ösztökének is kéznél kellett lenni, hogy az ekére tapadt földet lekotorhassák. Az eke elé az ökröket, a párákat járomba fogták. Ehhez erősítették a tézslát, tézslaláncot, ami az ekét tartotta. Szántáskor gyakran ment a gazdával felesége, nagyobb gyermeke is, hiszen az ökröket vezetni kellett, mert nem mentek egyenesen a berázdában. Ha a gazda csak egy fordulót tudott kerülni, akkor volt meg a kibarázdolás. Az ekével a földön körbejártak, vagyis fordulókat tettek. A szántást többféle módon végezhették. Vagy a tábla közepén kezdték a barázdulást, s innen haladtak kifelé, vagy a szélén kezdték és kifele haladtak. A tábla széli kevésbé jó szántást végdüllőnek hívták. Amikor a szántással végeztek, a végdüllőt keresztbe szántották, „düllőre jutottak”.
A felszántott hantos földbe nem lehet azonnal elvetni a magokat. A területet meg kellett fogasolni. Az elboronálás után hengerrel legurgozták a területet, hogy egyenletes legyen.
Az előkészített földbe csak, tiszta vetőmag kerülhetett. A kiszelelt, átrostált gabonát pácolták is, vagyis kiterítették és gálicos vízzel locsolták. Az egykor általánosan ismert kézi vetésről ma már csak a vetőkötény ismerete árulkodik.
A kikelt vetést tavasszal gyakran megfogasulták, sőt le is gurgózták. Azt tartották, hogy ez jót tesz a vetésnek, gyorsabban nő és erősebben áll a lábán. A tavaszi fagyok ellen füstöléssel védték a még gyenge hajtásokat. Földre szórt száraz trágyát, vagy inkább a csak füstölgő pudvás fát égettek ilyenkor. Ha a vetésben sok volt a gaz, a konkoly, tüske, a gazda egész családjával a földre ment, hogy kihúzkodják azokat.
A szokásos búzaszentelőn kívül, a jó börcsi gazdák szinte minden ünnepnapon kimentek határjárásra. Szemügyre vették a vetést, megbírálták a másik művelését, és következtetni próbáltak a termésre.
A termés betakarítása, az aratás a legnehezebb paraszti munkák egyike. Ilyenkor három-négy óránál nem alhattak többet, hiszen a munkát hajnalban kezdeni kellett. A kaszások mögött az asszonyok, gyerekek segítettek a gyűjtésnél. Szedték a markot, kötözték a kévéket.
A szemnyerés – ma már szinte teljesen ismeretlen – módja volt a nyomtatás. A jól meggyúrt, kemény talajra ágyást terítettek. A kiterített gabonán, az ágyáson ökröket járattak körbe-körbe, két-három óra hosszan tipratták. Ha ez megvolt, akkor lehetett villával forgatni. Három-négy tipratás és forgatás után a szalmát villával leszedték az ágyásról. A megmaradt törekes gabonát szórólapáttal szelelték.
A paraszti háztartás nélkülözhetetlen alapanyaga volt egykor a kender. Tavasszal ültették, augusztusban kellett fölnyűni. A hosszú kenderszálakat zsuppkévébe kötötték, és egy-két napig áztatták. Ezután sajtolóba, vagyis vastag fákkal lesúlyozva vízbe tették két hétre. A sajtolóból kiszedve, kúpokba rakva, két hétig szárították docska alatt. A teljesen kiszáradt kenderszárakat markonként megtörték, tilolták. A megtilolt szálakat gerebennel kifésülték, s „mikor már a szépe is megvolt, három szépszálas csomót összefonnak, s következik a rokkázás. A kész fonalból lepedőt, törölközőt, gatyának való anyagot szövettek. A durvább kócból kötelet fontak, vagy fonattak.

Legújabb dokumentumok

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 június

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 május

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 május

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 április

Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ)
 13 2017 XI 28 tervlap

Kérjük adója 1%-val támogassa alapítványainkat!

Börcs Fejlődéséért Alapítvány:
18526561-1-08

Börcsi Faluvédő és Művelődő Egyesület:
18528398-1-08

Községi Sportkör Börcs:
19881605-1-08

Börcsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület:
18973781-1-08

Őszi Napsugár Nyugdíjas Egyesület
18987258-1-08

gyor hulladek honlap banner

logo kisterseg

Scroll to top

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.