Tartalomjegyzék

Pásztorkodás, állattartás

 

„ Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a föld tart.
Ménes, gulya nyáron, őszben
térdig járjon a jó fűben.
Csűrök, pajták, buzás vermek
csordultig tömve legyenek.
Isten áldjon minden gazdát,
pásztoroknak adjon munkát!”

 

A nagy folyószabályozások előtt Börcs határát a Rábca szeszélyes folyása, a kiterjedt árterületek határozták meg. Mivel biztonsággal földet művelni csak a kiemelkedő szigethátakon, a gordonokon lehetett, itt a laposabb részek nagy kiterjedésű rétjei, vizenyős legelői jelentették a gazdálkodás alapját. A legelőterületek a győri püspökség, és a falu gazdái között oszlottak meg. Külön területe volt a gazdáknak, a Gazdák rétje, illetve a zselléreknek, a Zsellérlegelő. Közös volt az Urmeleg a legeltetési társulat kezelésében. Vizenyős terület volt a Kalinkó, a Karros és a Lilid rét, időnként vízzel borított a Telekalja, a konda kis legelőterülete a Kanrét. Ezeken a hatalmas legelőterületeken százával legeltek az állatok.
A 19. század elejéig ridegpásztorkodás élt a vidéken. Télen nyáron kint legelt a csorda, tehenek, tinók, vegyesen a lovakkal. Ridegpásztorok őrizték az állatokat. Éjszakára karámba terelték, télen pedig náddal fedett téli szállások adtak enyhelyet. Családon alapuló szervezet volt a pásztoroké. Idegent nemigen fogadtak maguk közé, legfeljebb ha benősült közéjük. Hóban, esőben, tikkasztó melegben együtt éltek az állatokkal. Ellenségük csak a farkas és az áradás volt. Nagyvízkor a magasabb területre menekültek az állatok, és bőgve várták a víz visszahúzódását. Különösen veszélyesek voltak a farkasok, ha télen csapatostul előjöttek a Hanyból. A pásztorok ilyenkor nagy tüzeket raktak, farkasvermekkel, tőrökkel vették körül a téli szállásokat, a falut. Ennek emléke él Ravaszlik (róka, illetve farkas lyuk jelentésű) tájszavunkban. Így csak az elkódorgó marhák estek a farkasoknak áldozatul. Egy 1727-es feljegyzés szerint a pásztorra bízott marhák közül egy a nádasba tévedt. Három nap múlva már csak a csontjait találták meg, húsát mind megették a farkasok.
Az egész éven át tartó megszakítatlan rideg tartás a 19. században alakult át félszilaj pásztorkodássá. Kora tavasztól késő őszig kint élt a csorda mint régen, de télire hazahajtották jászlas tartásra. Különösen a legeltetési társulat legelőin alakult ki ez a forma. A börcsi gazdák legszívesebben a lébényi hanyba adták ki állataikat, főként a növendékeket, üszőket, tinókat, a félszilaj csordába. A legeltetés Szent György napján (április 24.) kezdődött és Szent Mihály (szeptember 29.) napjáig tartott. Ha jó volt az idő az állatok „Szentmártonig” (november 11.) is kint maradhattak. Kihajtáskor a gazdák misét mondattak Szent Vendel tiszteletére, hogy a pásztorok védőszentje óvja meg az állatokat minden bajtól, rontástól. A mise után pálinkával vendégelték meg a pásztorokat.
Még a 20. század elején is rovásra vette az állatokat az öregpásztor, vagyis két pálcára rézsútos vágást metszett minden állat után. Azt is bejelölte, mennyi fűbért fizetett a gazda. Az egyik pálca a gazdánál maradt, a másik a pásztoré volt. A két pálca „bejegyzéseinek” egyeznie kellett, hiszen ez volt az elszámolás alapja. A pásztor bére a fűbéren túl 18 mérő gabona volt minden legeltetett marha után. A járandóság része volt még öt kiló kenyér, s némi pénz gazdánként. Pünkösdkor és Szent Ivánra bocskorpénzt is kapott a pásztor minden háztól.
Behajtáskor a gazda kiment a jószágért, és hazavezette, este pedig a kocsmában áldomást fizettek a pásztoroknak.
A 20. századtól, az istállózó állattartás térhódításával, naponta kijáró csordákká alakult a félszilaj pásztorkodás. Börcs fejlett állattenyésztését mutatja, hogy a két világháború között még három csorda járt ki a legelőkre. A gazdák csordája mellett a zsellérek szarvasmarháit a Zsellérlegelőre hajtották, az Urmelegen pedig a legeltetési társulat állatai voltak. A „csordákban” vegyesen voltak tehenek és lovak. Ökröket csak a szoros munkaidő után hajtották a legelőre, addig otthon tartották, jó időben az istálló melletti karámban.
Híres volt a falu libatartása. A banyalúddal és a gúnárral együtt tizenkét libát számítottak egy számosállatnak, így számoltak velük a legelőn. A földbirtok nagyságának megfelelően volt joga a gazdának megfelelő számú számosállat legeltetésére. Számosállat szerint fizették a fűbért is. Az állattartás virágzásának idején háromszáz számosállat is volt a faluban, így tekintélyes csordák legelhettek a réteken. A zsellércsorda 60-65, a gazdáké 70-80 darabból állt, az urmelegi legelőre pedig 120 „számosállat” is kijárt. A gazdák legszívesebben a lébényi hanyba adták ki állataikat, a régi félszilaj pásztorkodás tapasztalatai alapján.
A naponta kihajtott állatok legeltetése is „Szentgyörgytől Szentmihályig” tartott, mint régen. Az ostorát pattogtató tehénpásztor reggel hétkor hajtott ki, s délután hat óra tájban hajtotta be az állatokat. A marhák délidőben a dillőn (delelő helyen) pihentek le kérődzeni.
A sertéseket is a közös legelőn tartották. A kondát kanász őrizte. őt a legeltetési társulat egyik tagja, a kanbíró fogadta fel, s fizette ki neki a gazdáktól összeszedett bért: tíz kiló búzát és egy kenyeret minden állat után. A kanász a Pásztorházban lakott, itt gondozta a kanokat is. Ezért a községtől egy mérő fa volt a járandósága, de részesült a bugatópénz-ből is. A konda kora tavasztól késő őszig járt ki, de télen is meg kellett járatni az állatokat. A kondás az őrzés mellett a legelőt is karban tartotta, ezért egy tehene fűbér nélkül legelhetett a réten.
Az elfogyasztott húson, tejen tojáson kívül, az állattartás hasznából a piacra is jutott. A leadott tejen felül megmaradtból tejfölt, túrót készítettek, s a tojással együtt bevitték a győri piacra. A sok liba is szép hasznot hozott már a tollal, de a tömött hízott liba is keresett volt a piacon. Ez az asszonyok jövedelme volt.
Mind az uradalmi, mind a községi pásztorok sokáig megőrizték hagyományaikat. Karácsonykor, az éjféli mise után a kanászok tülkeiket fújták, a pásztorok pedig ostorcsattogtatással köszöntötték Jézus születését. Szilveszterkor házról-házra jártak köszöntőt mondani. A gazdák pálinkával kínálták őket, de jutott a karácsonyi disznóölés hurkájából, kolbászából is.

Legújabb dokumentumok

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 június

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 május

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 május

Börcsi Hírmondó 2018
 Börcsi Hírmondó 2018 április

Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ)
 13 2017 XI 28 tervlap

Kérjük adója 1%-val támogassa alapítványainkat!

Börcs Fejlődéséért Alapítvány:
18526561-1-08

Börcsi Faluvédő és Művelődő Egyesület:
18528398-1-08

Községi Sportkör Börcs:
19881605-1-08

Börcsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület:
18973781-1-08

Őszi Napsugár Nyugdíjas Egyesület
18987258-1-08

gyor hulladek honlap banner

logo kisterseg

Scroll to top

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.